Egy szomor� �szi est�n, a sz�lf�tta utc�n, egy s�t�t alak halad. Nem �rdekli, hogy er�s a sz�l, hogy senki sincs az utc�n, megy leszegett fejjel. A h�zak ablakai mind z�rva, senki se figyel az idegenre. Majd oda�r egy elhagyatottnak t�n� h�zhoz. Meg�ll el�tte, egy pillanatra feln�z, majd nagy leveg�t vesz. Bemegy. A h�z hideg �s a sz�l is bef�j rajta, a padl� koszos, sok lev�l van rajta. Az ablakai be-be csap�dnak. Az idegen h�tra hajtja fej�n a kapucnit. egy darabig t�tov�zik, mintha nem tudn�, hogy menjen-e. azt�n m�gis bemegy a szob�ba.

   A szoba m�r �vek �ta �res, mint a h�z is. A falak �rzik a f�jdalmas titkot, ami az idegen lelk�t is nyomja. A szob�ban a f�gg�ny f�lig le van szak�tva �s megsz�radt v�rfolt takarja. A padl�n egy v�rt�csa nyomait l�tni, az �gy ugyan�gy feld�lva…A rend�rs�gi szalagok m�g mindig itt vannak. Minden �gy maradt, mint volt, �llap�totta meg a szomor� t�nyt a fi�.le�lt az �gy mell� a padl�ra �s a szemben l�v� ablakon n�zett a t�volba. Nem gondolta volna, hogy m�g valaha ide tud j�nni. T�l f�jdalmas eml�k k�ti ide, de vannak sz�p eml�kek is. Ezeket pr�b�lta mag�ban felid�zni. Egy r�gi k�p kavargott a fej�ben… egy sz�p l�ny arca, egy�tt s�t�ltak a tenger mosta parton, sokat nevettek…elcsattant egy cs�k is. A fi� arc�n egy k�nnycsepp g�rd�lt le, nem foglalkozott vele, pr�b�lt min�l t�bbet gondolni a l�nyra. M�sik eml�kk�p tolakodott az el�z� el�, egy st�di�ban 4 fi� j�tszott, majd valaki berohant egyik�j�kh�z odaszaladt �s forr�n megcs�kolta. A fi� csod�lkozva n�zte kedves�t, minek �r�l ennyire, aki r�gt�n mondta.

- Lauri, k�pzeld felvettek! Felvettek!

- Ez csod�latos! Gratul�lok, dr�g�m! – mondta nevetve a fi�.

De ez a k�p is gyorsan elt�nt, hely�be egy kicsit szomor�bb ker�lt…egy l�ny s�rt meg�ll�s n�lk�l a szob�ban, az ablak fel� fordult…Lauri odament hozz� �s megvigasztalta, meghalt az �desapja…szomor�, de m�gis kedves eml�k a fi� sz�m�ra. Sok�ig �lt a semmibe r�v�lve, a gondolataival, egyed�l. Azt�n m�gis fel�llt �s elindult kifel� a szob�b�l…

- �des, tudod, hogy szeretlek…-majd elcsuklott a hangja �s egy cs�kot dobott az �res szob�ba. Kiment az �p�letb�l, addigra m�r az es� is eleredt. Nem �rdekelte Laurit, ment �s megint kilom�tereket tett meg, mire r�sz�nta mag�t, hogy elmegy a temet�be. A temet� kov�csolt vaskapuja ki volt t�rva a v�ratlan l�togat�k r�sz�re. A fi�ra m�g ez a l�tv�ny is nagy hat�ssal volt…a s�rok k�z�tt fesz�lyezve �rezte mag�t, m�r egy bar�tj�t elvesztette �s most….

Megtal�lta a keresett s�rt �s le�lt vele szemben. Mi�rt?- tette fel a k�rd�st m�r vagy ezredj�re mag�ban �s az �g fel� n�zett. Egy az �get �tszel� varj� csapatb�l egy �pp a fi� fel� k�zeledett. Nem k�rogott, nem csin�lt semmit, csak lesz�llt a s�rk�re. Egyenesen Lauri szem�be n�zett.

- Azt hittem nem j�ssz el…-mondta kis lemond�ssal a hangj�ban.

A mad�r m�g mindig hallgatott, csak f�rk�szte a megf�radt, fiatal arcot. L�tta a k�nnyeket a z�ld szemekben, a b�natot.

- Megint elj�ttem, hogy besz�lj�nk…nehezen sz�nom r� magam, mert mindig felszakadnak a sebek…de most azt hiszem m�r minden rendben lesz…

A varj� szemreh�ny�an n�zett a sr�cra.

- Igen, tudom, hogy soha sem lesz m�r rendben…de nem tudok m�r mit csin�lni…annyira hi�nyzol…a t�bbiekkel minden rendben van, pr�b�lnak seg�teni, de nem tudnak mindig velem lenni…

A mad�r szem�b�l k�nny csordult le a s�rk�re. A k�nnycsepp teljesen �pen ott maradt.

- Ne, k�rlek ne s�rj! El�g, ha �n s�rok miattad �jszak�kat…- pr�b�lt egy kis mosolyt er�ltetni az arc�ra. – meddig fogom m�g kib�rni?

A varj� elford�totta fekete tekintet�t, nem akarta megint ezt hallani.

- �, bocs�ss meg…de nem tudok m�r semmit sem…

A mad�r bar�ts�gosan k�rogott a fi� fel�, odarep�lt a karj�ra…Hagyta, hogy Lauri megsimogassa a fej�t. Majd kit�pte egyik toll�t �s az �l�be hullajtotta. M�g egyszer visszan�zett a fi�ra, majd elrep�lt.

- Tudom, hogy mindig menned kell…egyszer nem maradhatn�l m�gis itt?- k�rdezte a mad�r ut�n v�gyakozva.. megint csak a s�rra n�zett. – Tudod, nagyon sz�p s�rt emeltek neked, de jobban szeretn�lek m�g egyszer �letben l�tni…�rezni az illatod, megsimogatni a karod, megcs�kolni a sz�d. – els�rta mag�t, nem b�rta hallani miket mond…t�l neh�z volt a teher.

�gy d�nt�tt hazamegy. T�l zaklatott volt, nem vette �szre, hogy valaki elmegy a temet� el�tt. Nekiment a m�siknak.

- Eln�z�st, nem l�ttam mag�t…- �tkozta mag�t a figyelmetlens�g��rt.

- Lauri, semmi baj…gyere, menj�nk haza. – mondta bar�ts�gosan a fi�.

- Aki? T�nyleg te vagy? M�r azt sem tudom mi igaz �s mi nem…

- J�l van haver, gyere igyunk meg egy j� er�s k�v�t.

Elindultak, sz�tlanul mentek egym�s mellett. Lauri m�gis �gy �rezte, hogy maradnia k�ne a temet�ben, valami t�rt�nni fog. Most nem tudott ezen r�g�dni, ink�bb a bar�tj�ra pr�b�lt koncentr�lni. Aki nem sz�vesen l�tta �gy Laurit, mindig f�jdalommal t�lt�tte el a l�tv�ny. Mindenkit megviselt az eset, de Lauri az�ta se tudta feldolgozni. V�gre el�rtek a k�v�h�zba, egy csendes , nyugodt kis zugba, ahov� mindig egy�tt mentek. Le�ltek a sarokba �s rendeltek.

- Lauri, tudom, hogy nagyon neh�z neked, de nem kellene ennyire…

- Aki, hisz tudod, hogy nem tudsz lebesz�lni semmir�l…ne f�radj…tudod, az�ta mindent m�sk�pp l�tok.. embereket, �p�leteket, a band�t… de mindig � jut eszembe. �s nem tudom kib�rni, hogy nem menjek vissza hozz�…

- De legal�bb vel�nk ne �reztesd, hogy szarul vagy… mindenki l�tja rajtad…�s egyre jobban hi�nyzol mindenkinek, nagyon elt�volodt�l t�l�nk.

- Elt�volodtam? Most ezt is a k�pembe mondod? H�t j�…azt hiszem nem akarok most egy darabig senkit se l�tni! – fogta mag�t �s m�rgesen kiment a k�v�h�zb�l. Nem tudta igaz�n, hogy merre menjen, mindig elveszettnek �rezte mag�t… v�g�l m�giscsak hazament. Le�lt az �gy�ra �s gondolkodott – T�nyleg elt�volodtam? – de nem igaz�n tudott mit kezdeni az �rz�seivel. Pr�b�lt elaludni, de eg�sz �jjel csak forgol�dott. Hajnalban �gy d�nt�tt felkel. Kiment az erk�lyre, onnan n�zte a napkelt�t. Hirtelen nagyon er�s f�ny v�gott, �lesen a szem�be �s nem l�tott semmit, csak a f�nyt. Nem tudta hol van, nem tudott semmit. Majd a f�nyb�l s�t�ts�g lett, k�nz�, csendes s�t�ts�g. Olyan, mint amilyen a sziv�ben volt. Elindult a semmibe, csak ment, majd egy tiszt�sra �rt, amit megvil�g�tott halv�nyan az �szaki F�ny. A tiszt�s m�sik v�g�ben egy forr�s volt, odament a v�zpartra �s csak �llt ott, mint akit otthagytak. 

- K�nnyebb lesz, ha belefulladok? El�g s�t�t a v�z, �s milyen gy�ny�r�n fodroz�dik…

Hirtelen a v�zb�l kiemelkedett egy alak. Egy n� volt, hossz� barna f�rtjei eltakart�k az arc�t. Laurit m�gis eml�keztettette valakire. Hirtelen leb�nult, nem tudott mozogni. A l�thatatlan er� pedig a v�z f�l� h�zta. Bebor�totta egy fekete anyag, majd megint a v�zparton volt, a l�nnyal egy�tt. Sz�tlanul s�t�ltak egym�s mellett, majd a l�ny fel� fordult �s megcs�kolta.

- Lauri, nagyon hi�nyozt�l..- suttogta halkan a fi� f�l�be.

- Nekem is �des…- f�lt�n mag�hoz �lelte, nehogy megint elvesz�tse szerelm�t.

- Tudom, de nem szabad emiatt �gy viselkedned…tudom, hogy hi�nyzom, de tudnod kell �n sosem felejtelek el. Hisz, ha m�sk�nt lenn�nk egy�tt, akkor a bar�taid haln�nak bele….�s a rajong�idra nem is gondolsz?! Tudod, hogyha elm�sz m�r nincs The Rasmus…Egy�ltal�n…nem, nem teheted ezt vel�k! Van m�s megold�s is…

K�zben egy kop�r szakad�khoz �rtek, a nap lement�t n�zt�k sz�tlanul egym�s mellett.

- Figyelj, fontos dolog v�r r�d, ha visszam�sz…

- Ne! �n nem akarok visszamenni, itt akarok lenni veled…-mondta k�ts�gbeesetten.

- Nem, azt nem lehet…de �jf�lkor vissza kell menned a szob�ba…tudom, hogy nem szivesen j�rsz oda, de musz�j. – k�ny�rg�n n�zett a fi� smaragdk�nt villog� szemeibe.

- J�…de ugye m�g maradhatok egy kicsit?

- V�rjuk meg a naplemente v�g�t? – k�rdezte a l�ny meg�rt�ssel a hangj�ban.

Lauri nem sz�lt m�r semmit, csak �t�lelte kedves�t. A lemen� nap f�nye bebor�totta �ket b�bor sz�n�vel. Gy�ny�r� l�tv�ny volt. Azt�n a s�t�ts�g….

Lauri m�r a lak�s�ban �bredt fel, a padl�n. Gyorsan felt�p�szkodott �s rohant egy cip��rt. M�r az utc�n futott, a s�t�ts�g titokzatoss�g�ban, az �res utc�kon kereszt�l.

„M�g 10 perc…”- gondolta mag�ban, gyors�tva a temp�j�n.

„M�g  2 h�zt�mb…�

�s berontott a cs�nd hom�ly�t megszak�tva, a h�zba. Egyenesen az ablakhoz ment, mintha tudta volna, hogy ott v�r r� valami….vagy valaki…

A fi� m�r t�nyleg nem tudta mi a val�s�g, megint szerelm�t l�tta, aki fel� k�zeledett.

- Tudtam, hogy id�ben ide�rsz…-mondta t�lvil�gi hangj�n.

- El kellett j�nn�m, tudni akartam, mi�rt szeretn�d, hogy ide j�jjek.

- Az�rt szerettem volna, hogy magadba z�rhass…ezzel �r�kre egy�tt maradhatn�nk…

- Erre nem sz�m�tottam – mondta meglepetten �s k�nnycseppek jelentek meg a szikr�z� szemekben.

- Ne besz�lj…

F�nyess�g lepte el a szob�t, a l�ny egyre jobban k�zel�tett Lauri fel� �s a fi� �gy �rezte �tl�ptek a test�n. Kedvese lelke most m�r �r�kre a sz�v�ben marad, soha nem hagyj�k el egym�st. A fi� megk�nnyebb�lts�get �rzett lelk�ben, felszabadultan mosolygott, kirohant a szob�b�l. Annyi minden j�rt a fej�ben, t�bb gondolat egym�sba folyt… de mindig visszat�rt az egyik…tudta, �rezte most m�r sosem lesz egyed�l…

Elrohant a temet�be a kapu, mint mindig most is nyitva �llt, mintha csak �t v�rta volna. Gyorsan megkereste szerelme s�rj�t. A s�rk�v�n m�r ott cs�cs�lt a varj�, �t v�rta.

- Rem�ltem, hogy itt leszel… - lihegte kicsit f�radtan Lauri.

A mad�r �rtelmesen a szem�be n�zett �s mintha k�nnyezett volna, de ezek �r�mk�nnyek voltak. Tudta, most m�r minden rendben lesz, nem kell t�bb� visszat�rnie az alvil�gb�l, hogy b�tor�tsa a fi�t. Lauri mintha �rezte volna mire gondol a mad�r �s egy megnyugtat� mosoly h�z�dott az arc�ra. A varj� egy tollat hullatott m�g b�cs�z�ul a fi� l�ba el� �s elrep�lt a s�t�ts�gbe, az otthon�ba. A fi� felvette a tollat �s a s�rk�re tette…

- Tudom, hogy itt vagy…ezt itt hagyom, hogy eml�kezz a k�ld�ttre…

Szavai elhaltak az �jszaka hangjaiban, csak �k hallott�k ketten. A Hajnal ott tal�lt Laurira a s�rk�vel szemben, b�bor sz�n�vel belepte a k�rny�ket csod�s l�tv�nyt k�lcs�n�zve az egy�bk�nt mindig bor�s temet�nek. A fi� most m�r mindent �rtett, �rzett �s nem tudott felejteni…Elindult a kij�rat fel�, nyom�ban a f�k levelei hullottak �s varjak k�rogtak…

by: warjacska alias Pici_Citrom